Anyámnak
Látványod csupa jóság s öröm,
A láng a szívedben örök.
Hajad lassan már őszbe borul
Fáradt karod az öledbe hull
De szíved s jóságod a régi
Szeretetben, hatalmad is égi
Állok most melletted némán
S nézek rád, a szeretettől babonázva mélán.
Bár már rég, én vagyok a magasabb
Nálad, még sincs hatalmasabb
Mert a jóságod örök
S téged látni, öregen is nagyon nagy öröm.