Holtainkért
A halál néha kegyetlen és gyorsan arat
Az elhunytak emléke szívemben marad
Eltávozott lelkek, kiket ismertem rég
Ha rátok gondolok, lelkemben a bánat, tép
Kikkel egykoron sok időt töltöttem én
Ma fájó emlékük, szívemben él
Emlékezem rátok minden nap
Mert lelkem, ilyenkor vigaszt kap
Látom, letűnt de szeretett orcátok
Tudom, a halál tette közénk ezt a korlátot
Drága jó barátaim, rokonaim nem feledlek benneteket soha
Már tudom, hogy az elmúlás milyen gonosz és
mostoha
Ezzel a versel, gyújtok a mennyben egy örök mécsest
Hogy hűn szeretett emléketek, mindörökké éljen…